Sziasztok! :D

Na szóval az a helyzet, hogy kicsivel hamarabb hoztam a frisset, mert a hétvégére elutazunk és nem hiszem hogy Vasárnapra visszajönnénk. Ez egy ilyen átmeneti fejezet lett, és bocsi hogy mostanában ilyen lightosak a fejik, de hamarosan beindulnak az események, ígérem :) addig is remélem tetszeni fog ez is, és légyszí írjatok komikat, mert az mindig jól jön. Puszi : Nica

7. fejezet
„Nyári Szakkör"

Egy hónap. Körül belől ennyi ideje vagyunk együtt Alecel. Szinte minden nap vele vagyok. Azért csak szinte, mert nem akarja hogy a huga Jane, gyanakodjon. Ezért muszáj neki néha otthol maradni. A hét hét napjából, úgy négyet vele töltök. Anyának azt mondtam, hogy nyári szakkörre járok olaszból. Tudom csúnya dolog hazudni, de részben végülis igaz. Alec tanít olaszul. Csak elég nehezen megy. De ő nagyon türelmes, és valahogy ha ő magyarázza jobban megértem mint Mrs. Montez hablatyolását. Igaz szerintem az is közre játszik ebben, hogy nem tudom levenni a szememet Alec gyönyörű arcáról. Még mindig nem tudom elhinni, hogy ez az angyal az enyém, És csak az enyém. Mivel nappal általában süt a nap ezért, egy régi raktárféleségben szoktunk találkozni. Jó tágas, és hiába süt be a nap csak én látom Alecet. De van egy kis probléma. Jenna. Alec elmesélte, hogy milyen tervel állt elő Jane. Csak azért fogadták be ezt a Jenna nevű vámpírlányt, hogy visszacsábítsák Alecet az emberi vérre. De szerinte ez nem fog összejönni, mert ő nem tudna már embereket ölni. És azt mondta, hogy Jenna sem egy nagy szám. Ilyenkor csak megforgattam a szememet. Rengeteget mesélt a Volturiról, és arról is hogy miként lett a tagja. Tizenhat éves volt, amikor átváltoztatták, őt és Janet. A szüleit nem is ismerte, hiszen árvaházban nőttek fel, de egy este kiszöktek. És akkor történt meg a baj. Az utcán kóboroltak amikor találkoztak Aro-val. Azt kérdezte tőlük szeretnének e egy jobb életet. És ők persze igent mondtak. De akkor még nem tudták mire vállalkoznak. Alec elmondása szerint Jane mindig is élvezetét lelte mások szenvedésében, és a képessége is ehhez köthető. Igen, a vámpíroknak vannak képességeik. Alecnek valamilyen köd, amit ha kiterjeszt másokra, olyan mintha megvakultak volna, vagy éppen süketekké vagy némákká tudta őket tenni. Egy szóval meg tudta fosztani őket az érzékszerveiktől. Jane meg a pillantásával fájdalmat tud okozni. De azt mondta találkozott olyan vámpírral is aki tud olvasni mások gondolataiban, vagy látja a jövőt. Én ilyenkor szájtátva figyeltem. Mesélt az úgy nevezett családjáról. Van Aro, aki a főnök szerűség és egyben olyan mint valami apa, de Alec sosem tekintette annak. Aro mellett van még két fő személy. Caius és Marcus. Ők hárman olyanok mint valami uralkodók. Régebben négyen voltak, de Carlisle – azt hiszem így hívják – nem bírt itt élni. Ő már akkor is állati véren élt és nem bírta nézni az öldöklést. Alec szerint most Forksban él és van egy szép nagy vámpírcsaládja. Aztán ott volt Demetri és Felix, akinek a nevét merő gúnnyal ejtette ki. Amikor rákérdeztem azt mondta, hogy őt utálja szinte a legjobban. Heidi volt az a nő akit láttam. A „beszerző”. És végül Jenna és Jane, Alec huga. Örültem hogy ennyi mindent megosztott velem, és mesélt az életéről, de cserébe nekem is be kellett számolnom az életem minden egyes percéről. Meséltem neki anyuról és apuról, hogy kiskoromban elváltak. Arról hogy eddig Miamiban éltem. Az iskoláról ahová jártam. A régi barátaimról, és az újakról. Egy szóval az egész életemről. Most este tíz óra van. Ma mellőznöm kellett Alec társaságát. Be kell vallanom nagyon nehezemre esett. Egész nap unatkoztam. Anyu dolgozott, és én meg egyedül voltam a házban. Éhes voltam, ezért elcsoszogtam a konyháig és készítettem magamnak egy szendvicset, amit ráérősen elmajszoltam. Úgy döntöttem ideje lenne lefeküdnöm, úgyhogy elindultam lezuhanyozni. Miután végeztem, elmentem keresni valamit amiben aludhatok. Egy törülközőt csavartam magam köré és a szekrényemhez mentem. Addig kotorásztam amíg megtaláltam a kedvenc pólómat. Anyu szerint ijesztő de én imádtam. Az elején egy farkas volt és vicsorgott. A hátulján is volt egy farkas fej. Tudom eléggé nem lányos, de imádom a farkasokat, a kutyákat meg főleg. Mindig is szerettem volna, de apu nem akarta, mert szerinte az nagy felelősség és ő nem tudott volna vigyázni rá míg én suliba vagyok. Úgyhogy nem volt kutyám. Kerestem a pólóhoz egy rövid sortot és belebújtam. Visszamentem a fürdőbe, fogat mostam, és megfésültem a hajamat. Utána visszamentem a szobámba és lefeküdtem aludni. Nem kellett sokat várnom. Hamar elnyelt az álmok világa. Álmomban a mi házunkban jártam. Nem a mostaniban, ahol anyuval lakom, hanem a Miamiban lévő házunkban. A szobámban ültem, és valamit olvastam, de egyszer csak hatalmas robbanást hallottam. Ezután változott a helyszín, már nem a szobámban hanem a nappaliban voltam. De a kép ami a szemem elé tárult borzalmas volt. A nappali romokban, és én pedig a közepén ülve zokogok. Zihálva ültem fel az ágyamban. Ilyen értelmetlen álmom még nem is volt. Ez semmihez sem volt köthető. Felhúztam a lábaimat és a kezemmel átöleltem őket. Végignéztem a sötét szobán, az órám világos fényét keresve. Meg is találtam az éjjeli szekrényen. Hajnali kettőt mutatott. Nagyszerű. Most mit csináljak reggelig, mert hogy aludni nem fogok tudni az biztos. Lassan lekászálódtam az ágyról, és bementem a fürdőmbe. A tükörbe nézve, szó szerint megijedtem magamtól. A hajam, mint aki egy hete nem fésülködött, és a szemem alatt is lila karikák éktelenkedtek. Felsóhajtottam és egy fésűvel elkezdtem kibogozni a hajamat. De mivel tíz perc kínlódás után sem sikerült, úgy döntöttem inkább kimosom. Engedtem egy jó nagy kád habos vizet és belemerültem. A langyos víz teljesen ellazított, és úgy éreztem itt el tudnék aludni. De nem szabad. Egyszer már elaludtam, még Miamiban, amikor úgy hét éves lehettem. Arra ébredtem hogy apa rázogat és kiabál, hogy mégis mi a francot csinálok. Erre a gondolatra elmosolyodtam. Még vagy úgy egy órán keresztül áztattam magamat, addig is telt az idő. Miután a hajamat is sikerült rendbe tennem, kimásztam a kádból, és megtörölköztem. Akkor jutott az eszembe, hogy a ruhámat bent hagytam a szobámba. Magamra tekertem a törölközőt, és visszamentem. A szekrényemhez érve válogatni kezdtem. Nem terveztem, hogy visszaalszom ezért már nem pizsamát akartam felvenni. Az ágyra dobtam egy farmer rövidnadrágot, és egy halványkék toppot. Még nagyban nézelődtem, hátha találok valami másat, amikor két hűvös kar fonódott a derekamra.

- Annyira gyönyörű vagy – suttogta egy a karokhoz tartozó gyönyörű hang.
- Alec, a szívbajt hoztad rám – mondtam remegő hangon. A szívem úgy vert, hogy azt hittem kiugrik a helyéről.
- Sajnálom – susogta, és lélegzete cirógatta a nyakamat. – de annyira ellenállhatatlan vagy – folytatta és orrát végighúzta a nyakamon. Felsóhajtottam és szembe fordultam vele. A szeme most nem arany hanem fekete színű volt. De nem az éhségtől, hanem a vágytól. Nem vártam meg hogy mondjon valamit. Ajkaimat, az ő jéghideg kőkemény ajkához nyomtam. Meglepődött, de hamar kapcsolt és viszonozta a csókot. Egyik keze végigsiklott a gerincemen, a másikkal a hajamba túrt. Elkezdtem hátrafelé tolni, de közben ajkaim nem hagyták el az övét. Amikor elértük az ágyat, Alec elvesztette az egyensúlyát és ráhuppant az ágyra, én pedig rá estem. Belemosolygott a csókunkba. Kezeim felfedező útra indultak fekete inge alatt. A felsőteste is ugyan olyan kőkemény és jéghideg volt, és elég kidolgozott. Mintha márványból faragták volna ki.
- Olyan jó illatod van vizesen – nyögött fel két csók között. Én csak kuncogtam. Ajkai a fülemnél voltak.
- Stella, bánthatlak – suttogta, nem túl meggyőzően.
- Kockáztatok – mondtam és ismét lecsaptam ajkira. Nagyon nehezére esett igaz, de eltolt magától.
- De én nem. Nem tudnám elviselni ha fájdalmat okoznék neked – mondta és fanyarul elmosolyodott. Felsóhajtottam.
- Értem – motyogtam, majd felálltam.
- Most hová mész? – kérdezte kicsit durcásan.
- Felöltözni? – kérdeztem vissza.
- Oh.. .ja, bocs – motyogta. Elmosolyodtam zavarodottságán, és bementem a fűrdőbe hogy felöltözzek. Az ajtót félig nyitva hagytam és a mögé álltam. Így tudtam közben beszélni Alecel.
- És, hogyhogy itt vagy? – kérdeztem derűsen.
- Hát, igazából unatkoztam, és gondoltam meglátogatlak. Remélem nem zavar. – válaszolt.
- Dehogy is zavar. Én szeretek veled lenni. Sőt.. – mondtam, miközben magamra rángattam a kisnadrágot.
- Tudod azt hittem még alszol. De nem aludtál. Miért is? – kérdezte kissé zavarodottan.
- Csak… nem tudtam aludni. De azt hittem, hogy ma „Jane-s” napod van – mondtam és belebújtam a toppba.
- Elvileg igen, de Aro elküldte valahova. És én meg nem bírom Jennával egy légtérbe sokáig. – mondta panaszosan. Elnevettem magamat.
- Ó te szegény – kuncogtam, és kimentem a fürdőből. Alec az ágyamon ült, de amint kiléptem az ajtón, már előttem állt. Felszisszentem a gyorsaságát látva.
- Bocsi – kért elnézést amikor látta hogy meglepődtem.
- Öhm… igazából nem zavar. Csak nem vagyok hozzászokva – motyogtam zavartan. Elmosolyodott és megölelt. Nem tudom meddig álltunk úgy, de egyszer csak Alec felsóhajtott.
- Nekem mennem kell – motyogta a hajamba. Elhúzódtam hogy láthassam az arcát.
- Miért? – néztem rá vádlón.
- Mert Jane sem lesz ott sokáig ahova küldték, és nem akarom hogy gyanakodjon. Nem tudom mi lenne velem ha bajod esne. – sóhajtott fel. Én csak a szememet forgattam.
- Rendben – mondtam és lábujjhegyre álltam hogy megcsókolhassam.
- Szeretlek – suttogtam a csókunk után.
- Én még jobban – kuncogott és kisuhant az ablakon. Én pedig mosolyogva néztem utána.