Prológus
Senkinek sem könnyű az élete. Vannak problémák, amiket meg kell oldanunk, és fájdalmak, amiket el kell viselnünk, de mégis minden nap felkelünk és végignézzük, hogy megy el egy újabb nap. Az én életem sem mondható könnyűnek. A szüleim még kiskoromban elváltak. Apa Miamiba, anya pedig az Olaszországbeli Volterrába költözött. Én pedig… hát igen. Mikor kicsi voltam apa magával vitt Miamiba, és anya havonta eljött meglátogatni, de akkor is csak pár napra. Így egyeztek meg. Ez rendben is volt, egészen mostanáig. Most jött el az idő, hogy változtassak a dolgokon. Megelégeltem, hogy mindig csak anya utazgat ide hozzám, és akkor is csak két, vagy három napig láthatom, ezért úgy döntöttem hozzá költözöm. Legalábbis egy időre. Apámnak is tetszett az ötlet, hiszen eddig állandóan vele voltam, és így nem volt ideje a munkán és rajtam kívül semmire. Mikor felhívtam anyát telefonon, repesett az örömtől. Azt mondta éppen jókor megyek, mert most vett egy új házat, és egyszerűen gyönyörű. Saját szobám és fürdőm lesz. Ő már berendezte nekem. Sosem jártam még Olaszországban, de azt mondják gyönyörű hely. Lehet, befizetek majd egy körbevezető túrára. Anya már beíratott az ottani suliba, ahol csak amerikai gyerekek tanulnak, akik nem nagyon tudnak olaszul, én pedig már kijelentkeztem az itteniből. Hiányozni fognak a barátnőim, de senkivel sem kerültem olyan szoros kapcsolatba, hogy nem éljem túl az elszakadást. Teljesen felkészültem az olaszországi életemre, de akkor még nem tudhattam, mi vár rám ott…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése