Hát persze...

Sziasztok :D Bocsi hogy csak most jövök,de nem érzem túl jól magamat, és tanulnom is kell mostanság, mertmegint beindult a suli :( Na de most itt vagyok és nem is húzom az időt. A következő feit akkor hozom ha megvan a három komi. És köszönöm az előzőhöz szánt három komit is :D Nagyon jól estek :D Jó olvasást, Puszi: Nica


22. fejezet
Of course…

(Alec szemszöge)

Fájt. Borzasztóan fájt ahogy Felix a sérült karomat csavargatta, de én mégis a kiszabadulásért küzdöttem. Nem jöhet ide! Nem szabad! – csak ez járt a fejemben miközben Felix vasmarkai között vergődtem. Sikerült jó erősen pofán vágnom, de ezzel csak jobban felhúztam. Morogva vágott a földhöz, és újabb ütésre emelte a kezét, de Aro közbeszólt.
- Felix, nyugalom! – mondta rezzenéstelen hangon. – Stella nemsokára itt lesz, és Alexander nem halhat meg…addig – mondta és visszafordult Marcusék felé. Megint megpróbáltam kiszabadulni, de Felix olyan erővel rántott fel, hogy vámpír létemre beleszédültem,és a fejem hátrabicsaklott. Felix hatalmas volt hozzám képest. Szinte eltörpültem mellette. Úgy éreztem magamat mint egy kisgyerek.
- Vidd vissza a többihez – mondta úgy hogy hátra sem nézett. Ezután Felix kirángatott a teremből, és ismét az alaksor felé vette az irányt, amikor a cellákhoz ért megállt, és szembe fordított magával.
- Te kis mitugrász. Most nem működik a hű de szuper képességed mi? – sziszegte, és körbenézett, nem látja e senki, majd egy gyors mozdulattal gyomorszájon vágott, de olyan erővel, hogy egy kiáltás kíséretében a földre rogytam és a kezemet a hasamra szorítottam.
- Ezt a pofán vágásért – sziszegte majd felrántott és bedobott a rácsok mögé,és rám zárta. Összerogytam a földön és nyöszörögve terültem el. Jane rohant hozzám Jenna kíséretében. Világos volt, amit furcsálltam. Az előbb még az orromig sem láttam. De most ezzel nem tudtam foglalkozni. Összeszorítottam a szememet, mintha azt remélném ha kinyitom minden rendbe jön, de nem így történt.
- Alec? Alec, nézz rám! – könyörgött Jane. Felé fordítottam a fejemet és lassan kinyitottam a szememet.
- Hála istennek – sóhajtott fel megkönnyebbülten. Hallottam hogy Jenna is felsóhajt és a falnak dőlve a földre csúszik. Még egy darabig így feküdtem a földön, legalábbis addig amíg a kezem valamelyest rendbe jött, és amikor javulást vettem észre felültem. Mozdulatomra, Jenna rám kapta a tekintetét, és sütött belőle az aggodalom. Ez a csaj tényleg komolyan gondolja. A hátamat a hideg betonfalnak döntöttem, és körbenéztem, honnan jöhet a fény. Nem kellett sokat keresgélnem. A földön egy zseblámpa volt felállítva és apró fénycsíkokat szórt szét.
- Ez meg honnan van? – kérdeztem Jennától halkan. Láttam hogy az arca összerándul a hangom hallatán.
- Felix véletlenül itt hagyta – válaszolt, de láttam rajta hogy nincs messze a kiborulástól, úgyhogy inkább elhallgattam. Megfogtam a zseblámpát, és végigvilágítottam a folyosón. Innen még hosszabbnak tűnt, így egy nagy sóhajjal visszaraktam a helyére, lehunytam a szememet,és Stellára gondoltam. Megpróbáltam magam elé képzelni az arcának minden egyes négyzetcentiméterét, barna szeme mélységét, ahogyan a haja a vállára omlik amikor felém fordul mosolyogva. A nevetését, vagy a hangját, vagy az arcát amikor duzzog. Éreztem ahogy apró mosoly kúszik az arcomra, ahogyan az emlékek felélénkülnek. Ez segített elfelejteni egy pillanatra hogy hol is vagyok, és mi lesz velem a jövőre nézve…


(Stella szemszöge)

A tervünk Jacobbal készen állt. Mivel Carlisle hallani sem akart a Volturi megtámadásáról – Jake nagy megdöbbenésére – csináltunk egy saját tervet. Seth, Quil, Embry, Jacob és én voltunk benne. Jake azt mondta hogy jobb ha a többi farkas nem tud semmit sem, mert egyből riasztanának mindenkit, és akkor az életbe nem szabadulnánk innen. Nem, nem akarunk harcolni, csak csupán egy jó trükkre van szükség, amíg kiszabadítjuk Alecet. Ha harcra kerül a sor akkor tuti végünk, de Jake megnyugtatott hogy ilyen nem lesz. Csak addig a többieket el kell valahogy intézni. Jacobnak erre is volt egy jó terve, amin szinte már meg sem lepődtem. Ugyanis ma délelőtt, miután beszélt Carlisle-al, Seth, és Quil lenyúltak három olyan növénypopos bombát. Nagyon érdekesen nézett ki. Olyan volt mint egy teniszlabda, vagy még lehet hogy kisebb, csak az oldalán volt egy kis gomb, amit ha megnyomunk és elengedünk, úgy mint a gránát szétrobban, fehér port szórva mindenfelé a levegőben. Ezt onnan tudom, hogy Jacob szemtanúja volt, amikor Carlisle tesztelte. Nagyon muris lehetett. Csak amíg bent vagyok a terembe ki kell derítenem, hogy kinél van a kulcs, és ha beüt a por hatása el kell vennem. Most itthon vagyok, és az ágy közepén ülve gondolkodom. Nagyinak és anyának azt adtam be, hogy a Cullen házban alszom, ismét, és el is hitték. Na jó, elég a gondolkodásból – döntöttem el és felpattantam. Magamra kaptam Alice kasmír kabátját, amit véglegesen is nekem adott, fogtam a táskámat és leszaladtam a földszintre. Nagyi a konyhában tevékenykedett, anya meg segített neki. Kirázott a hideg ha arra gondoltam, hogy lehet most látom őket utoljára. Ki tudja mi lesz Volterrában. Minden esetre csalódtam Carlisleban. Igaz, mégsem kérhetem, hogy tegye kockára a családja életét Alec miatt. Jacobot is próbáltam lebeszélni, de hallani sem akart róla, úgy ahogy Quil, Embry és Seth se. A többieket nem avatták be mert akkor Sam biztosan elmondta volna Cullenéknek. Így is elég nehéz lesz titkolniuk, bele sem mernek gondolni mit fognak ezért kapni majd.
- Ness, szívem máris mész? – zökkentett ki a gondolataim közül nagyi hangja.
- Igen nagyi – válaszoltam mosolyogva. Odamentem és megöleltem mindkettőjüket.
- Szeretlek titeket – motyogtam és a szememet ellepték a könnyek. Gyorsan letöröltem mielőtt észrevették volna.
- Mi is téged kicsim – válaszolta anyu.
- Sziasztok – intettem még vissza a bejárati ajtóból.
- Szia Ness. És mulass jól – kiáltott még utánam nagyi. Kiérve az ajtón egy kicsi, piros Volkswagen Rabbitet pillantottam meg. A hátsó ülésre Quil, Embry, és Seth bepréselte magát, a volánnál meg Jake ült. Gyorsan végigszaladtam a járdán, amin kétszer is megcsúsztam, de végül elértem a kocsiig. Gyorsan behuppantam az anyós ülésre.
- Minden rendben? – kérdezte Jake, könnyes arcomat látva.
- Azt hiszem – mondtam. Hátranéztem hogy mi van a srácokkal, de amint hátrafordultam elröhögtem magamat. Az a három nagydarab fiú, össze volt sűrítve egy aprócska helyen.
- Haha, nagyon vicces – morgolódott Seth.
- Mint a heringek – mondtam és megint elnevettem magamat. Ezúttal Jake is csatlakozott és együtt nevettünk.
- jaj de jól mulattok ott elől. Nem cserélne valaki helyet velem ?– duzzogott Quil, mire megint csak nevettünk.
- Bocs Quil, de olyan jó itt elől ülni – cukkolta Jake, és gázt adott.