Friss :))

Először is bocsi a késésért. Kicsit elcsúsztam, de kárpótoljon az hogy ez a feji is kicsit hosszabb lett. :D Na szóval, ennek a fejinek a végén lesz egy kis zavar, de majd a következőben kiderül miért és hogyan vagy hogy mi lesz :)) Jó olvasást, és ne felejtsétek el a KOMIKAT!!!!!!!!

Puszi: Nica :)

15. fejezet

Medy nagyi és Cullenék (I. rész)

A telefonom egész nap csörgött, de nem vettem fel, mert Justin hívott. Nem érdekelt az olcsó kis mentegetőzése. Ha azt mondta nem akar barátkozni velem, akkor tessék, ne is barátkozzon. A gépe holnap indul. Korán reggel. Anya mondta. Mikor mesélte csak megrándítottam a vállamat, mint akit nem érdekel, de legbelül nagyon is fájt a szívem.

Hiszen Justin-ban igaz barátra leletem… legalábbis azt hittem. De úgy látszik nagyot tévedtem. Miután Alec kitett a házunknál, pár percre rá anyu is hazaért. Felhoztam nála ezt a nagyis témát, és nagy csodálkozásomra egyből beleegyezett. Azt mondta régen látta Medy nagyit és neki is hiányzik. Ráadásul most még betegeskedik is. Holnap indulunk is hozzá. Alecnek nagyon tetszett a dolog. Örült, hogy minél hamarabb kijutok innen. De én csak arra tudtam gondolni, hogy mi lesz vele itt. Hol fog lakni, vagy mit csinálnak vele? De erre ő csak azt mondta hogy Aro még mit sem tud az egészről. Felix és Jenna settenkednek valamiben, és amíg Aro nincs beavatva ne aggódjak. Felix és Jenna sosem mernének szembeszállni Aroval. Tegnap visszament és úgy vette észre semmi sem változott. Mindenki ugyan úgy viselkedett vele. Mintha semmi sem történne. Kivéve azt hogy a háta mögött engem keresnek hogy valószínűleg kinyírjanak. Király. Most éppen csomagolok. Este tizenegy óra van. De én persze nem tudok aludni. Már mindent összepakoltam amit vinni akarok. Nagyjából. Egy hétig leszünk ott. Legalábbis anya ezt mondta. Most itt fekszek és várom hogy a szememre jöjjön az álom, de csak nem akar. Alectől, még ma délben amikor hazahozott elbúcsúztunk egymástól. Mostantól az életem meg fog változni. Ezt valahogy érzem. Furcsa előérzetem van La Pushal és Forksal szemben. Nem tudom megmagyarázni, csak olyan furcsa. Míg ezen gondolkoztam éreztem hogy a szemhéjam elnehezül, és lassan elnyel az álom. Valami hűvöset éreztem, ezért kinyitottam a szememet. Nem láttam senkit sem, de éreztem ahogy két hűvös kar körém fonódik. A szívem nagyot dobban és kipattant a szemem.

- Ó istenem Alec, a szívbajt hoztad rám – kaptam a kezem a mellkasomhoz, amíg Alec vigyorgó arcával néztem farkasszemet.

- Sajnálom, de nem hagyhatlak csak úgy elmenni, semmi bónusz nélkül – vigyorodott el, amitől előbukkantak fehér fogai.

- Ó, értem – vigyorodtam el ravaszul és ráugrottam. Meglepődött, mert nem számított ilyesfajta támadásra, és hátrabukott. Mind a ketten leestünk az ágyról. Én Alecen landoltam. Mind a kettőnkből kitört a nevetés. Éreztem ahogy rázkódik alattam. Lenéztem az arcára. Annyira boldognak látszott, és gondtalannak. Mintha ha csak ketten lennénk minden baj elszállna. Még mindig rajta hasaltam. Lassan végigsimított az arcomon, és a tekintete megtelt szeretettel.

- Annyira szeretlek téged – suttogta gyengéden.

- Én is nagyon szeretlek – válaszoltam mosolyogva és megcsókoltam. Viszonozta a csókot, sőt olyan szenvedéllyel, hogy azt is lefelejtettem hogy hívnak. Szinte nem is ismertem magamra ahogy még jobban hozzá simultam és a hajába túrtam. Csak most vettem észre milyen lazán van felöltözve. Egy póló, és egy farmer volt rajta. Benyúltam a póló alá,és végigsimítottam izmos, jéghideg hasán, és mellkasán. Játékosan felmordult, és egy gyors mozdulattal felém került. A kezeimet összefogta,és a fejem fellett az ágyhoz szorította,miközben ajkai a nyakamon kalandoztak el. Jólesően sóhajtottam fel, mire Alec megint morgott egyet, és a fülemhez hajolt.

- Megőrjítesz – morogta,és belecsókolt a fülembe. Beleremegtem.

- Az jó – suttogtam lázasan,és a lábamat a dereka köré kulcsoltam.

- Nem szabad… - próbált ellenkezni, de egy csókkal belefojtottam a szót. Kiszabadítottam a kezemet,és lehúztam a pólóját, majd félre dobtam. A haja összekócolódott, amitől még szexibb lett. Ismét magamhoz húztam.

- Ne, Ness… el fogom veszíteni a fejemet… - suttogta elgyötörten, de a szeme feketén csillogott a vágytól. Fordultam egyet,és így felé kerültem. Lehajoltam és megint megcsókoltam. Hallottam hogy a légzése felgyorsul,és egyre mohóbban csókolt. Megint fordult a kocka. Felém kerekedett,és elkapta a két csuklómat,majd az oldalamhoz szorította. Ismét a fülemhez hajolt, közben a teste az enyémnek nyomódott, amitől ismeretlen érzések hada rohant meg.

- Stella, tényleg nem szabad – mondta komolyabban,és legördült rólam. Mellém feküdt, és hallgatta az egyre lassuló szívverésemet. Amikor kicsit lenyugodtam, felé fordultam. Kaján vigyorral a képén nézett rám.

- Most mit vigyorogsz? – kérdeztem kicsit durcásan.

- Azt, hogy ilyen hatással vagyok rád – vigyorgott pimaszul, amitől elakadt a szavam. Annyira ellenállhatatlan volt ez a vigyora.

- Látod? – kuncogott megint.

- Ez… ez nem is miattad van.. csak úgy van.. – hadováltam össze-vissza. Összeszűkítette a szemét és közelebb hajolt. Ajkát lassan, és gyengéden végighúzta az arccsontomon, a nyakamon, az államon, és végül leheletfinoman, az enyéimhez érintette. A szívem ismételten a bordáimat döngette, és a lélegzetem felgyorsult, ahogy éreztem selymes hajának csiklandozását az arcomon. Alec megint kuncogott.

- Még mindig ez a véleményed? – lehelte a nyakamba.

- Hm? – motyogtam, mert nem tudtam koncentrálni, sőt azt se tudom tudnék e összefüggően beszélni.

- Szóval azt akarod mondani, hogy nem vagyok rád hatással? – kérdezte miközben ajkai a kulcscsontomnál kutakodtak.

- Ne.. nem – dadogtam suttogva. Kuncogva visszahúzódott, és folyékonyarany szemeivel engem vizslatott.

- Na jó tévedtem. Óriási hatással vagy rám – ismertem be, mire büszkén elvigyorodott,és kőkemény mellkasára vont, amin még mindig nem volt póló. De mivel úgyis annyira meleg volt,még jól is esett. Ő volt az én légkondim.

- Aludj, szerelmem. Holnap hosszú út vár rád – mondta lágy dallamos hangján amitől máris elálmosodtam. Mint egy altatódal.

- Alec? – kérdeztem félálmomban.

- Igen, angyalom? – susogta.

- Szeretlek – motyogtam. Éreztem ahogy arcát a hajamba fúrja.

- Én is szeretlek. Az életemnél is jobban – mondta de mintha énekelte volna. A hangja annyira dallamos volt. Ezután hamar elnyomott az álom. Reggel anya keltegetésére ébredtem.

- Ness, szívem a gép mindjárt indul és te még az ágyban vagy. Gyere már! – nyaggatott amikor a fejemre húztam a takarót.

- Jó, jó, csak még egy percet – motyogtam.

- Nem, nem ifjú hölgy! Kifelé! – utasított és lehúzta rólam a jó meleg takarómat, így kénytelen voltam feladni a harcot.

- Jól van, megyek már! – morogtam, és kimásztam az ágyból.

- Reggeli az asztalon! – kiáltott vissza anyu a folyosóról. Nagyot sóhajtottam és elkezdtem felöltözni. De amikor beugrottak a tegnap este képei hirtelen felugrottam és köbe néztem. Alec nem volt sehol, csak egy kis papír hevert az éjjeli szekrényemen. Drága Ness! Mivel nem akartalak felkelteni, mert annyira édesen aludtál, ezért köszönés nélkül kellett eljönnöm. Tudnod kell, hogy nagyon szeretlek, és arra szeretnélek kérni, hogy nagyon vigyázz magadra. Az én szívem csak a tiéd és senki másé. Ha valami bajod esik, nincs miért élnem. Ezt tartsd észben! Jó utat a repülőn, és ne feledd, bízhatsz Cullenékbe, ők jó emberek. Szeretlek, Alec A végére könnybe lábadt a szemem. Már most annyira hiányzott. Előhalásztam a melegebb cuccaimat, és azokat tettem be még tegnap a bőröndbe. Ugyanis La Pushba még csak álmodni sem lehet ilyen hőségről ami itt van. Felvettem egy farmer hosszúnadrágot, és egy meleg kötött pulcsit. Majd meggyulladtam olyan meleg volt. Na jó túlzásba sem kell esni – gondoltam és inkább levettem. Helyette egy hosszú ujjú de kevésbé meleg pulcsit vettem fel. Alec levelét a zsebembe dugtam. Szinte előre tudtam hogy ma még vagy ezerszer el fogom olvasni. Amikor elkészültem megfésülködtem, és a bőröndömet magam után húzva kimentem anyuhoz aki a nappaliban volt.

- Na végre Ness! Gyorsan reggelizz meg és indulás – mondta és felpattant. Elvette tőlem a bőröndömet és vitte is a Taxihoz ami már kint várt. Csodálkozva néztem utána. Most meg mitől van így bepörögve? Odacsoszogtam az asztalhoz, leültem és bemajszoltam a szalámis szendvicsemet., bár se kedvem se étvágyam nem nagyon volt. Alig végeztem vele anyu máris ott termett.

- Kész vagy? - kérdezte. Bólintottam. – Akkor indulás! – mondta izgatottan és felhúzott az asztaltól. Még mindig nem értettem mi ez a nagy izgalom, de inkább nem szólaltam meg. A reptérre vezető úton folyton csak beszélt és beszélt. Arról hogy milyen régen volt a nagyinál és arról hogy ő ott nőtt fel. Én életemben nem jártam még ott. Mindig nagyi jött hozzánk. De nem is nagyon vágytam egy olyan helyre ahol mindig csak hideg van. Amikor megérkeztünk, és felpakoltunk a csomagokat is, végre felültünk a gépre. Mivel tudtam hogy az út hosszú lesz, elhoztam az Ipodomat. Anyu hozott magával újságokat, és azt kezdte el böngészi, így én elmerülhettem a saját kis világomban. Nem éreztem mikor aludtam el, csak arra ébredtem hogy csöng a telefonom.

- Haló – szóltam bele álmos hangon és a szememet dörzsöltem.

- Ó, csak nem aludt valaki – szólt bele egy mézédes hang kacarászva. A szemem egyből felpattant és a szívem őrült tempóban dübörögni kezdett.

- Alec – leheltem boldogan.

- Bizony ám. Na, milyen az út? – kérdezte könnyedén.

- Pff… unalmas – morogtam, mire ezüstösen felkacagott. Én pedig csak hallgattam. Annyira hiányzott már most. – Bárcsak itt lennél – sóhajtottam.

- Ness, ha tudnád mennyire hiányzol. De tudod hogy nekem…

- Tudom, tudom, neked ott kellett. maradnod – folytattam morgolódva. Megint felkacagott.

- Okos kislány – helyeselt és hallottam a hangján hogy mosolyog. – Bocs, hogy úgy ott hagytalak reggel, de anyukád már kora reggel ott járkált és nem akartam hogy meglásson.

- Hát… nem is tudom megbocsájtsak e – gondolkodtam el.

- Ó, hát így állunk… akkor muszáj lesz valahogy kiengeszteljelek – hallottam a hangján hogy mosolyog.

- Készséggel várom – vigyorogtam el én is.

- Figyelj Ness! -a hangja komolyabb lett. Figyelmesen hallgattam. – Nagyon vigyázz magadra, kérlek! Te vagy az életem! – suttogta lázasan és nekem könnyek szöktek a szemembe.

- Annyira szeretlek – susogtam és kicsordultak a könnyeim. Az ablak felé fordultam hogy anya nehogy meglássa.

- Én is nagyon szeretlek! Ezért kérlek hogy nagyon vigyázz magadra! Hidd el minden rendben lesz! – nyugtatott, de valahogy nem tudtam lenyugodni.

- Alec, ha valami bajod esik és esküszöm hogy…

- Nem lesz semmi bajom! – szakított félbe. – Nehogy emiatt idegeskedj, oké? Anyukádnak ne szabad tudnia semmiről sem. Higgy nekem, minden rendben lesz. – ismételte.

- Alec! Aro hív! Gyere már! – hallottam meg Jane hangját a háttérből.

- Most mennem kell.... Stella?

- Igen?

- Szeretlek! –a szemem megint megtelt könnyel e szó hallatán.

- Én is szeretlek – suttogtam sírós hangon. A vonal megszakadt én pedig üres tekintettel bámultam a kezemben lévő mobilt.

- Ness? – rázogatta meg a vállamat anyu. – Megérkeztünk…. Héj minden rendben? Miért sírsz? – nézett rám aggodalmasan.

- Á semmi, csak valami belement a szemembe – hazudtam könnyedén és megeresztettem egy mosolyt. Láttam rajta hogy gyanakszik ezért gyorsan eltereltem a figyelmét.

- Na? És most merre? – kérdeztem mosolyogva. Még mindig gyanakodva méregetett, de azért válaszolt.

- Hát, azt hiszem fogunk egy taxit. – mosolygott. Miután megtaláltunk a csomagjainkat, és taxit is sikerült fognunk elindultunk nagyi felé. Az út nem tartott sokáig, és már messziről kiszúrtam nagyit aki a kapuban várt ránk. Szinte semmit sem változott azóta mióta utoljára láttam. Azt hiszem tavaly velünk karácsonyozott.

- Szia nagyi! – köszöntöttem miután kiszálltam a taxiból.

- Jaj, Ness, szívem! Annyira hiányoztál – mondta és megölelt. Mint anyuék, ő is rászokott a becenevemre, sőt kiskoromban ő ragasztotta rám. Medy nagyi betessékelt minket a házba és miután tizenöt perc alatt kipakoltam, sütött nekem palacsintát.

- És meddig maradtok itt drágám? –kérdezte miközben lerakott elém egy adagot.

- Anyu azt mondta hogy úgy egy hétig. Talán baj? – kérdetem. Majdnem elejtette a palacsinta vasat, úgy meglepődött.

- Mi? Dehogy is! Annyira örülök hogy eljöttetek. Olyan üres ez a ház amióta nagyapád meghalt – szomorodott el. Nem tudtam mit felelni. Nem igazán ismertem a nagyapámat. Sosem jött el nagyival hozzánk. Mindig egyedül utazott.

- Na, de hagyjuk ezt a témát! – mondta és felállt a székről ahova időközben leült. – Megyek és segítek Rachelnek kipakolni a holmiját. Jó étvágyat szívem! – mondta mosolyogva és el is vonult.

- Köszi, nagyi – motyogtam magamnak és elkezdtem enni a palacsintámat. Miközben majszolgattam kibámultam az ablakon. Ha úgy vesszük La Push egész szép hely. Körbe van véve fákkal, és ha jól tudom van egy nagyon szép kis strandja a First Beach. Még javában elemeztem az erdőt amikor hirtelen valami elszaladt az ablak előtt. Elsőre valamiféle kutyának tűnt, de ahhoz én túl kíváncsi voltam hogy ennyiben hagyjam a dogot. Felálltam az asztaltól és kimentem a teraszra. Körbenéztem de nem láttam semmit sem. Így hát elindultam az erdő felé. Olyan csönd volt, hogy amikor valaki hirtelen felkiáltott a hátam mögött nagyot ugrottam.

- Hé, Renesmee! – de mivel nem nekem szólt így nem fordultam meg. Mentem tovább.

- Hahó! Ness, állj már meg! – megdermedtem. Ez hozzám beszél? Lassan megfordultam és egy magas velem egyidősnek tűnő sráccal találtam szembe magamat. Gyönyörű rozsdabarna bőrszíne volt, amit még én is megirigyeltem, és izmos volt. Nagyon izmos.

- Na végre! Héj mit csináltál a hajaddal? Befestetted? És hogy hogy itt vagy? Nem úgy volt hogy elmész Edwarddal és Bellával két napra L. A.-be a panzióba amit Esmee bérelt ki nektek? – kérdezte felhúzott szemöldökkel én meg a hajamra néztem. Sosem festettem be és egyáltalán nem ismertem ezt a srácot. És életemben nem jártam még L. A-be.

- Na mi van? Úgy nézel mint aki szörnyet látott. – nem szóltam semmit sem csak megfordultam és elindultam vissza nagyi házához. Gondoltam úgy teszek mint aki meg sem hallotta hogy hozzá beszél.

- Héj! Mi van veled? – rántott vissza a karomnál fogva. Összerezzentem mert hirtelen a támadóm képei peregtek a szemem előtt. Az az éjszaka amikor megtámadtak.

- Esküszöm, ha nem eresztesz el sikítok! – sziszegtem, mire a srác nagy szemeket meresztve elengedte a karomat.

- Nagyon fura vagy Renesmee! Megint összevesztél Jacobbal? Mostanában elég gyakran teszitek. – Jacob? Ez a név ismerős. Nem ő az a vérfarkas aki… Ó hát persze. Ezek szerint ő is egy farkas.

- Nem tudom ki az a Renesmee de biztos hogy nem én vagyok az – mondtam komolyan. – Sőt azt se tudom hogy te ki vagy. – egy pillanatig komolyan méricskélt utána meghökkent.

- Hogy hogy nem ismersz? Én vagyok az Seth! – mutatott magára.

- Bocs, de tényleg nem ismerlek, szia! – mondtam és beszaladtam a házba mielőtt még kérdezhetett volna még valamit.

- De Nessie! – kiabált utánnam de én csak becsaptam az ajtót.