Boldog Karácsonyt ! :D

Először is mindenkinek Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok :D Végre eljött ez a nap is :D És mivel ma Szenteste van és jön a "Jézuska"a feji is jó hosszúra sikeredett :D Tudom hogy mostanság keveset van benne a mi Alecunk de a jövőben lesz még benne eleget, nyugalom :) Közben az események kibontakoznak, és megérkeznek Edwardék is, amiből lesz egy kis zűr... A következő fejibe lesz Alec szemszög is, ami remélem nem baj :D Na de nem is húzom az időt, mert kíváncsi vagyok a véleményetekre, amit komiban fejthettek ki :) Jó olvasást! Puszi: Nica

19. fejezet

Helyzet van...

(Stella szemszöge)

Nem kis sokkot okozott Alice-éknek amikor Jacobbal karöltve, nevetve berobbantunk az ajtón. Ugyanis éppen valami hülyeséget mesélt a falkáról. Nagyon jól szórakoztam vele, és annyira más volt. Mintha egy teljesen más személyiség lenne. Amint beléptünk a Cullen ház üvegajtaján Rosaline-nak teljesen leesett az álla. Szerintem ő lepődött meg a legjobban. Kicsit tartottam attól hogy ezentúl nem leszünk olyan jóban, de ennek jelét nem láttam az arcán. Jasper és Emmett arcán sem volt kicsi a megrökönyödés.
- Öhm… asszem én megyek és beszélek Sammel – mondta Jake és ki akart menni, de én nem engedtem el a karját.
- Ne merészelj itt hagyni – sziszegtem hogy csak ő hallja. De biztos voltam benne hogy Emmették is hallották mert elmosolyodtak. Jake is csak vigyorgott.
- Nem féltelek én téged – motyogta vissza sunyin.
- Egy perc – mondtam Alice-éknek címezve és arrébb vonszoltam Jaket.
- Most mit vagy így betojva? – kérdezte vigyorogva, amikor hallótávon kívülre értünk.
- Láttad hogy néztek? Most komolyan ez olyan izé. Mit kell így meglepődni azon hogy jóban vagyunk? Utálom a feltűnést…– morogtam a bajszom alatt. Jake elnevette magát.
- Hát… tudod azok után hogy mindig csak martuk egymást… - mondta vigyorogva.
- Jól van na. Ha menned kell menj csak… csak elleszek valahogy – erre elvigyorodott.
- Komolyan mennem kell. Sam hívott. Elleszel nélkülem valahogy? – kérdezte gonosz vigyorral. Nyelvet öltöttem rá mint egy ötéves, és betrappoltam a házba.
- Ezt nemnek veszem – kiáltott utánam, amin csak vigyorogtam és a szememet forgattam. Még hallottam Jake kísérteties kuncogását, mielőtt elment. Nem is tudtam hogy ilyen jól ki fogok vele jönni. Mintha egy teljesen más ember lenne. Csak azt nem tudom eldönteni, hogy azért ilyen mert úgy nézek ki mint Renesmee vagy önmagamért. Bent Emmett vigyorogva, Jasper furcsa képel és Rose hitetlenkedve nézett rám. Hogy oldjam a feszültséget megszólaltam.
- Van itt valami kaja? Éhen halok – mondtam mosolyogva. Alice azonnal felpattant.
- Persze, gyere velem – mondta és a konyhába húzott. Ahogy odaértünk szembefordult velem.
- Na mi az? Szent a béke? – vigyorgott.
- Aham, asszem igen – válaszoltam.
- Akkor jó. Jacob nagyon jó fej is tud lenni.
- Erre rájöttem – vigyorodtam el.
- Már csak Rose-zal kéne hogy kibéküljön – sóhajtott
- Erről gyorsan tegyél le – kiabált be a nappaliból az említett, mi meg felnevettünk. Ezután a hangulat már felszabadultabb volt. Bár Emmett folyton ugratott, olyanokkal, hogy mostantól hordjak magamnál pórázt, meg mindenféle marhasággal, de ez annyira rá vallott. Rosalie egyáltalán nem haragudott, sőt még tetszett is neki a dolog. Azt mondta így legalább megmarad neki azaz élmény hogy Jaket egyedül szívathassa. Ezen én csak jót nevettem. Általában minden délután itt vagyok. A Cullen házba délután, délelőtt meg nagyinál. De ma Alicenek azaz ötlete támadt, hogy aludjak itt. Nekem nem nagyon tetszett, de addig győzködött amíg beadtam a derekamat. Hazaugrottunk pár holmiért és jöttünk is vissza. Az egyik vendégszobát kaptam meg a sok közül. Szép volt és tágas, olyan amilyet a filmekben látni. Mivel már sötétedett, elmentem zuhanyozni. A fürdőszoba is hatalmas volt,mint minden más ebben a házban. Zuhanyzás után, visszamentem az ideiglenes szobámba. Az ütő is megállt bennem amikor egy alakot pillantottam meg a szoba közepén állva…

¤¤¤

Az alak éppen a cuccaimat vizslatta. Élesen szívtam be a levegőt, mire megfordult a tengelye körül és szembetaláltam magamat….magammal? Mi van? Mielőtt leeshetett volna, az idegen felsikított, és a következő pillanatban a falnak zuhantam. A tüdőmből kiszaladt a levegő. Köhögve próbáltam ismét lélegezni, de nem volt rá időm. Elkapott és a falnak nyomott, de olyan erővel hogy szinte hallottam a bordáim tiltakozását.
- Te meg ki a franc vagy? – sziszegte. A hangja olyan volt mint az enyém, csak valahogy szebben szólt. Olyan csilingelve. De nem tudtam válaszolni, mert nem kaptam levegőt.
- Válaszolj! – kiáltotta és még erősebben szorított. Nem bírtam tovább, annyira fájt, hogy hangosan felsikítottam. A következő pillanatban valaki berúgta az ajtót.
- Renesmee! Megőrültél? Engedd el! – hallottam meg Jacob mérges, de mégis ijedt hangját.
- Miért engedném? Azt se tudom hogy ki, vagy hogy m… - nem tudta befejezni mert Jake közbevágott.
- Engedd már el az istenit! – kiáltott rá, mire Renesmee elengedett, én meg a földre zuhantam mint egy rongybaba, és levegő után kapkodtam. Jake odarohant hozzám és átfogta a vállamat.
- Stella, minden rendben? – kérdezte ijedten.
- Azt…hiszem – nyöszörögtem halkan. Az egész mellkasom sajgott.
- Stella? – kérdezte közben Renesmee. – Ő a Volturis Alec barátnője?
- Igen ő! De neked majdnem sikerült kinyírnod – torkolta le dühösen Jake. Csodálkoztam miért engem véd, és nem a barátnőjét.
- Jól van! De te is megijedtél volna ha valaki olyan áll veled szemben aki úgy néz ki mint te! – válaszolt dühösen.
- Akkor sem kellett volna így nekiesned! Kérdeztél volna meg előbb valakit! – folytatta Jacob. Renesmee erre dühösen fújtatott egyet.
- Helyes, védd csak! – kiáltotta, majd kiviharzott, becsapva maga után az ajtót. Jacob egy ideig nézett utána, majd hozzám fordult.
- Biztos jól vagy? – kérdezte aggodalmasan.
- Persze, semmi bajom – feleltem, de valójában a mellkasom majd szétszakadt, és szédültem is. Csak nem akartam hogy miattam még jobban összevesszenek.
- Jake, menj utána! – biztattam.
- Miért mennék? – kérdezett vissza.
- Mert biztos megbántódott… mellé kellett volna állnod…
- Ja, és akkor ketten törünk téged össze? Na ne nevettess! – horkant fel.
- Tudod hogy nem így értettem. – forgattam a szememet.
- De ha nincs igaza, akkor nem állok mellé – makacskodott.
- Te is rám támadtál, emlékszel? – vetettem fel
- Az más. Az azért volt, mert haragudtam rád…ez más eset volt – magyarázta ki magát. Én csak a fejemet ráztam.
- Mi lesz így veletek? Mindig csak veszekedtek… - motyogtam
- Tudom – sóhajtott fel – De hagyjuk ezt. Gyere – nyújtotta a kezét. Megfogtam, de amikor fel akart húzni, felszisszentem és a mellkasomhoz kaptam a kezemmel, mert belehasított a fájdalom.
- Még hogy jól vagy – motyorogta Jake inkább csak magának, és óvatosan lehajolt hozzám.
- Kapaszkodj belém – mondta. Értetlenül néztem rá.
- De miért… - olyan hirtelen kapott fel hogy a mondatot sem tudtam befejezni. Gyorsan átfontam a kezeimmel a nyakát.
- Vóó – hördültem fel, mire csak kuncogást hallottam.
- Nyugi, nem ejtelek el, nem kell megfojtanod – vigyorgott, mire lazítottam a szorításon.
- Umm… bocsi – motyogtam. – De tudtam volna a saját lábamon is menni – morgolódtam.
- Na persze, aztán meg itt összeesel nekem. – mondta,mire csak a szememet forgattam. Jake egy kis világos szobába vitt, és letett az egyik ágyra.
- Hol vagyunk? – kérdeztem összeszűkített szemmel. Ebben a szobában még nem jártam eddig. Olyan volt mint egy orvosi rendelő.
- Maradj itt! Szólok Carlislenak – figyelmeztetett és el is húzott,mielőtt még megszólalhattam volna.
- Oké - morogtam a bajszom alatt, és közben jobban körbenéztem. Az ágy amin ültem fehér volt, mint minden más a szobában. Tisztára mint egy kórházi szoba. Ezek csak nem valamilyen gyilkosok, akik itt szedik szét a gyanútlan áldozatokat… - gondolkodtam el, mire félni kezdtem. Mi van ha igaz, és én vagyok a következő? Ekkor kintről kacagást hallottam. Az ajtó felé fordítottam a fejemet. Egy magas fiú lépett be rajta. Olyan 17 nek nézett ki. Bronzszínű haja, és úgy mint minden Cullenek neki is aranybarna szeme volt. Sportos alakja volt, de mégsem olyan mint Emmettnek. Amikor rám nézett, meglepődött.
- Tényleg nagyon hasonlítasz Nessiere – mondta és kedvesen elmosolyodott. Értetlenül bámultam rá. Lehet hogy ő a gyilkos? Most jött kinyírni? – elmélkedtem mire megint felnevetett.
- Nyugodj meg, nem fog senki sem megölni. Viszont a te barátod minket biztos, ha megtudja hogy bajod esett – mosolygott. – Edward Cullen vagyok – nyújtott kezet.
- Stella Burns – fogadtam el. Neki is ugyan olyan hideg érintése volt mint eddig minden Cullenek.
- Bocsánatot kérek Nessie miatt. Nem tudhatta hogy ki vagy és megrémült – mondta komolyabban.
- Öhm… semmi baj. Megértem – válaszoltam, de ekkor beugrott hogy tudta mire gondoltam az előbb… és most is.
- Igen, hallom mire gondolsz – vigyorodott el. – Alec biztosan mesélt rólunk.
- Igen, mesélt. Alice a jövőbe lát, te gondolatot olvasol, Jasper az érzéseket manipulálja, Bellának valamilyen pajzsa van, Renesmee meg érintéssel közli a gondolatokat. Öhm… asszem ennyi. Teljes a lista? – kérdeztem. Megint elvigyorodott.
- Ja, teljes. És mesélt neked a vérf…-
- Igen arról is mesélt – vágtam közbe, mire csak vigyorgott. – Nem szeretem kimondani azt hogy Vérfarkas… ez olyan ijesztő – vallottam be. De egy kérdés nagyon fúrta az oldalamat. Akkor ő most Nessie…
- Apja vagyok – fejezte be helyettem a fejben feltett kérdésemet. Borzongáshullám futott végig rajtam. Ez annyira fura volt, hiszen annyi idősnek néz ki mint én…uh…
- Tudom, de igazából kicsit több vagyok már 17 nél – magyarázta derűsen. Ekkor ismét nyílott az ajtó és Jacob lépett be rajta Carlisle kíséretében.
- Edward? Te mit csinálsz itt? – kérdezte Jake.
- Csak üdvözöltem Stellát, de már megyek is. Bella Nessievel van – miközben ezt mondta küldött Jakenek egy szúrós pillantást – Megyek megkeresem őket – mire befejezte már ott sem volt. Ezután Carlisle kiküldte Jacobot, és megvizsgált. Két bordám megrepedt, ezért jó erősen átkötözte, és így már nem is éreztem annyira. Adott fájdalomcsillapítót is, amiből azonnal bevettem kettőt. Most Jake-kel éppen a vendégszoba felé sétálunk, ugyanis ragaszkodott hozzá hogy visszakísérjen.
- Most a vérszívó barátod biztos ránk küld valami hókusz pókuszt amiért megsérültél – viccelődött.
- Hallgass! – kacagtam fel és játékosan a karjába bokszoltam.
- Héj! – nevetett, és arrébb ugrott. - De most komolyan. Hogy jöttetek ti össze? Te voltál az aznapi vacsi, csak megsajnáltak? – kérdezte poénkodva mire tarkón vágtam.
- Áucs! – vigyorgott tovább, a tarkóját simogatva.
- Nem. Az utcán véletlenül nekimentem. – magyaráztam,mire Jacob felnevetett.
- És nem tépte le a fejedet? – kérdezte.
- Képzeld nem! Nagyon rendes volt. Aztán találkozgattunk.
- És hogy jöttél rá hogy vérszívó? Vagy ő mondta el? – faggatózott tovább.
- Nem. Én jöttem rá, egy vámpíros könyv segítségével – vallottam be. – Aztán feliratkoztam egy városnéző túrára – itt Jake felszisszent.
- Hogy mit csináltál? Elment az eszed? Ők nem úgy szerzik a vért hogy…
- De – vágtam közbe. - De ezt nem tudhattam, és meg akartam találni Alecet. Elvegyültem a turisták között, és bementem. Igazából belőlem is vacsora lett volna ha Alec nem elég gyors. Még időben elvitt onnan. Utána meg… összejöttünk – fejeztem be.
- Hűha – bámult rám Jacob.
- Mi van? – néztem rá.
- Te aztán merész vagy. – vigyorgott.
- Kösz – válaszoltam. Megálltunk a vendégszoba ajtaja előtt. Szembefordultam Jake-kel.
- Na, akkor én megyek aludni – mondtam.
- Okés – mondta de láttam hogy valamit mondani akar.
- Tudod, ez az Alec szerencsés fickó – mosolygott rám azzal a meleg mosolyával. Ezt nem értettem.
- Jó éjszakát – mondta,majd lehajolt és megpuszilta az arcomat. Annyira közel volt hozzám, hogy éreztem a testéből eredő forróságot. Kellemes illata volt, olyan ami a természetre és a szabadságra emlékeztet. Ahol ajka az arcomhoz ért még forróbb lett. Nem tudtam mit csináljak, ez annyira …gyors volt. Mire feleszméltem már a folyosó végén járt.
- Neked is – suttogtam magam elé,majd bementem a szobába. Miután bezártam magam mögött az ajtót, nekidőltem és lecsúsztam rajta. Ez meg mi volt? Mit csinált Jacob? Neki Renesmee a barátnője és őt szereti. Csak azért viselkedett így, mert úgy nézek ki mint ő – mondogattam magamnak,miközben felálltam, és az ágyhoz sétáltam. Lehuppantam rá. Az arcomhoz nyúltam,oda ahol Jake megpuszilta,és azon gondolkodtam, mit nem adtam volna érte ha Alec tette volna meg most ugyanezt. Az ő érintésére vágytam minden pillanatban. Az ő csókjáért sóvárogtam. Eszembe jutott az elutazásom napja előtti éjszaka, amikor annyira közel kerültünk egymáshoz. Szinte újra éreztem magamon édes csókjai helyét. Annyira hiányzott, minden pillanatban,mint a levegő. És miért nem hívott már három napja? Mi lehet vele? Gondolatomból a telefon éles hangja ébresztett. A kijelzőn Alec neve villogott. Na végre…
- Alec? – szóltam bele vágyakozóan, de a vonal másik végén egy teljesen más hang szólalt meg…