:)

Hi everybody! :) Megvan a 10 komi és itt is a feji :) Végre fény derül a dolgokra...legalábbis egy részükre...:) Remélem tetszik, és véleményeteket kifejezitek majd egy komment formájában xD Na de nem is szaporítom itt költői szavaimat, itt a feji jó olvasást, puszi: Nica

6. fejezet

Don't arfaid of me...

(Stella szemszöge)

Alec lefagyva állt a nappali ajtajában, és rémülten nézett rám.

-         Stella, bajod esett? Mi történt? – kérdezte ijedten és hozzám suhant. De én csak térdeltem ott,és még mindig Justin kezét szorongattam. Nem tudtam megszólalni. Azt éreztem mindjárt elhányom magamat, és a fejem is szakadt széjjel. Alec óvatosan maga felé fordított, és tekintetét az enyémbe mélyesztette.

-         Stella! – rázott meg, de én csak hüppögtem,és nem tudtam megszólalni. Csak az zakatolt a fejemben hogy, megöltem…Justin…Justin…megöltem.

-         Hogy mit csináltál? …Ezt te csináltad vele? – kérdezte Alec és még nagyobb rémület ült ki az arcára. Nem is tudtam hogy hangosan is kimondtam a szavakat, csak úgy kijöttek.

-         Stella, szólalj már meg az istenit! – rázott rajtam még egyet,mire kicsit kitisztult a fejem. Kábán pislogtam fel rá mint akit most ébresztettek fel, aztán a szememet ellepték a könnyek.

-         Én voltam….én csináltam…nem akartam…én nem tudtam irányítani… - borultam a mellkasára zokogva.

-         Stella, mit nem tudtál irányítani? – kérdezte zavartan, miközben hűvös karjait automatikusan körém fonta.

-         Én…én… csak azt éreztem hogy kell….mindennél jobban… - hüppögtem.

-         De mi? – teljesen össze volt zavarodva.

-         A vére… - suttogtam, mire éreztem hogy Alec karjai megmerevednek körülöttem.

-         Hogy mi? – kérdezte és annyira eltolt magától hogy rám tudjon nézni.

-         Én…nem tudom…Chase… ő csinálta ezt velem,ő volt az…ilyenné tett…valamit beadott, vagy nem is tudom… - magyaráztam, és miután sikerült kissé lenyugodnom, elmondtam mindent Alecnek. Mindent amit arról az estéről tudtam. Még a folyadékról is amit Chase adott. Aztán Justinról, arról hogy meglepett, aztán sétáltunk és felsértette a kezét. Arról hogy mit éreztem amikor ittam a véréből. Miután befejeztem Alec arcára pillantottam,ami olyan volt mint egy szoboré.

-         Alec…mondj már valamit! – szólaltam meg miután ő nem volt hajlandó. De csak meredt maga elé, mint akit elkábítottak.

-         Lehetetlen… - suttogta egészen halkan, mint aki nem is itt jár.

-         Te tudtál erről….hogy léteznek más vámpírok is? – kérdeztem zavarodottan.

-         Az nem lehet…hiszen…ez csak egy mese… - motyogta maga elé, majd felém fordult. – Régen a Volturiban felröppent a hír, miszerint létezik egy másik vámpírfaj is,akik teljesen mások mint mi. Azt mondták nem tudják milyen erővel bírnak mert még senki sem találkozott velük. Nem tudták őket megkülönböztetni az emberektől…de Aro azt mondta ezt csak azok találták ki akik féltek a hatalmunktól. Akik ezzel próbáltak kegyelmet nyerni…de ezek szerint igaz…és te…most… - nézett rám elgyötört szemekkel.

-         Azt hiszem igen…hiszen nézz csak Justinra – törtek ismét utat a könnyeim, ahogy ránéztem a holtsápadt Justinra.

-         De nem halt meg. Hallom a szívverését…Stella, él – próbált nyugtatni.

-         De te nem láttad az arcát….azt a félelmet…a leküzdöttséget… a végén már nem is küzdött – zokogtam. Alec erre erősebben szorított.

-         Nem lesz semmi baj – suttogta a fülembe. A következő pillanatban Carlisle jelent meg az ajtóban, és az arca ugyanolyan rémült kifejezést vett fel mint az előbb az Alecé.

-         Itt meg mi történt? – kérdezte, de én türelmetlenül szóltam rá.

-         Majd később, most Justinnak szüksége van rád – mondtam a kelleténél élesebben. Carlisle nem szólt semmit sem csak bólintott és a következő pillanatban már Justin mellett térdelt és a sérülését vizsgálta.

-         Hiszen ez…olyan mintha…

-         Igen,én voltam…vagyis…csak gyógyítsd meg, kérlek… - folytak végig a könnyek az arcomon.

-         Te? De… - nem értett semmit sem, de azért, megnézte a sebet, lefertőtlenítette, és rátett egy fehér hosszúkás tapaszt, ami befedte az egész harapás nyomot.

-         Rendbe fog jönni? – kérdeztem,és ismét letérdeltem Justin mellé.

-         Azt hiszem igen…sok vér veszített, de rendbe fog jönni – mondta. – De Stella, mi történt itt? – kérdezte, de én csak a fejemet ráztam. Nem tudtam volna még egyszer elmondani. Alecre néztem, könyörgően.

-         Majd én elmondom – mondta, és Carlisle-al elvonult a konyhába, ahol hallottam hogy mindenről beszámol. Carlisle hívta Edwardot, Bellát, Emmettet és Jaspert, akiknek szintén elmondott mindent. Alice és Rosalie nem voltak itthon mert elmentek Esmeevel valahova, és Carlisle nem akarta őket ezért visszahívni. Renesmee azt mondta egy időre elmegy Denaliba, az ottani vámpír klánhoz és ott lesz egy darabig. Míg ők a konyhában beszélgettek, én Justin mellett ültem és figyeltem, ahogy lassan visszatér a színe. Fokozatosan terült szét a testemben a megkönnyebbülés. Él. Hideg kéz érintését éreztem a vállamon. Alec volt az. Letérdelt mellém,és átfogta  a vállamat.

-         Most már nem lesz semmi baj – suttogta a fülembe, és engem pedig  megnyugtattak ezek a kedves szavak.

-         Tudom – motyogtam vissza,és kezeimmel átfontam a derekát. Ezután Carlisle elment valamiért a kórházba, és innen kezdődtek a bajok…