U.I.: Nem baj ha több lesz mint 10 komi ;)
1. fejezet
What's happened?
(Alec szemszöge)
- Stella…? – kérdeztem bizonytalanul. Hiszen az előbb….nem vert a szíve, most meg…hallom hogy gyorsan dobol. Zihálva ült fel és meredt maga elé egy percig. Nagyon megrémített, pedig engem nehéz megijeszteni, főleg hogy az az én szokásom.
- Stella…ez…hogy hiszen… - makogtam, de ő csak meredt maga elé üvegesen, majd felém kapta a fejét.
- Alec… - sírta és kőkemény mellkasomra borult. Automatikusan fontam köré a karjaimat.
- Stella,mi történt veled? Hiszen az előbb nem vert a szíved…hallottam, most meg élsz…ez hogy…hol voltál…mi történt? – teljesen össze voltam zavarodva. Semmit sem értettem.
- Én…én… - zokogta – Nem tudom mi történt…minden olyan zavaros. Renesmee azt mondta, hogy elmentél és nem jössz vissza, és ez miattam van – szipogott. Rettentő dühbe gurultam. Tudtam hogy hazudik az a kétszínű kis… - Azt mondta szánalomból vagy velem….aztán elrohantam…sötét volt…és esett az eső is…én felhívtalak,… de a rögzítőd felelt…éppen beszéltem amikor egy alak a kocsim elé ugrott vagy ott állt az út közepén…. – a homlokát ráncolta ahogy próbált visszaemlékezni. – Aztán egy házban ébredtem és… - itt elhallgatott, majd ijedten meredt maga elé – Chase… - suttogta és valamiért engem már a név hallatán elöntött a méreg – Ő volt az…vagyis nem…vagy de…nála voltam…de nem emlékszem semmire – szorította kezét a fejére. – A fejem szét robban….mi ez a zaj? – kérdezte kissé hisztérikusan
- Css! Most ne gondolkodj ezen – öleltem magamhoz. – Elmegyünk Carlisle-hoz, megvizsgál és minden rendben lesz – mondtam de tudtam hogy ez nem igaz.
- Alec…tudnod kell hogy én….
- Már tudom – vágtam közbe – Carlisle elmondta. De Stella, mégis mit gondoltál meddig hallgatod el előlem? – a hangom kicsit mérgesen csengett így visszafogtam magamat. – Úgy gondoltad hogy majd akkor mondod el amikor már haldokolsz? Vagy mégis mit?
- Sajnálom… - hajtotta le a fejét – Nem akartam hogy emiatt szomorú légy. Annyira jól elvoltál Emmettel és Edwarddal. Nem akartam ezt elrontani…de mi ez a zaj? – kapott újra a fejéhez. Kezdtem egyre jobban megijedni. Én nem hallottam semmit, mármint a kocsi zajon kívül. De az is több kilométerre lehetett innen, azt nem hallhatta.
- Stella, miről beszélsz? – kérdeztem értetlenül.
- Szétrobban a fejem! – nyöszörögte,és elkezdett előre-hátra ringatózni.
- Semmi, baj! Elmegyünk Carlisle-hoz, és megvizsgál, gyere – emeltem fel. Átfonta kezével a nyakamat, én meg amilyen gyorsan csak tudtam elindultam vele.
(Stella szemszöge)
Annyira zavaros volt minden. Semmire sem emlékeztem, vagyis valamire mégis, de a fejem majd szétrobbant, és akárhányszor megpróbáltam visszaemlékezni arra hogy mi történt csak rosszabb lett. Alec nagyon hallgatag volt amíg a Cullen házhoz nem értünk. Gondolom szegény nagyon meg volt ijedve. Nem is tudom mi történt pontosan csak arra emlékszem, hogy amikor kinyitottam a szememet, az ő kétségbeesett arcával találtam szembe magamat. Annyira megkínzott volt az arca, és annyira fájdalmas, mintha épp akkor halt volna meg valakije. Aztán már csak meglepettséget, majd döbbenetet láttam rajta. A fejem még mindig nagyon fájt, vagyis inkább nem is fájt csak zajt hallottam. Mintha egy kocsi karnevál húzna el közvetlen mellettünk, csak még vagy a százszorosára nagyítva a zajt. De ahogy közelebb kerültünk a Cullen házhoz, ez mintha elmúlott volna. Csönd lett, csak a fejfájás maradt meg.
- Stella, megjöttünk – érintette meg Alec a hajamat, és óvatosan letett a földre. Nem szóltam egy szót sem, csak megfogtam a kezét és hagytam hogy bevezessen a házba. Féltem ha megszólalok, a fejfájás csak rosszabbodik. Bent nagy csodálkozásomra mindenki a nappaliban volt és a kanapén ült egymást nézve. Vagyis majdnem mindenki. Jaket nem láttam sehol sem, de Renesmee és Bella sem ült a többiek mellet. Viszont Edward ott volt, és ahogy beléptünk felénk közeledett, de Alec egy gyors mozdulattal elém állt, és rámorgott.
- Alec, én nem akarom bántani, csak bocs…
- Nem érdekel a bocsánatkérésed, sem őt sem engem! Amúgyis, nem neked kéne, neked inkább a lányodat kéne megnevelned, mielőtt más teszi majd meg – mondta és a hangjából kihallatszódott a düh. Edward arca is eltorzult, de nem csak a düh volt rajta hanem fájdalom is.
- Ha egy ujjal is hozzáérsz Renesmee-hez… - kezdett bele a fenyegetésbe, de Alec csak gúnyosan elvigyorodott.
- Akkor mi lesz? Rám uszítod a családodat? – horkant fel – Amúgyis, miért nyúlnék hozzá. Előbb utóbb úgyis megkapja a magáét az élettől – mondta majd hozzám fordult. Én némán hallgattam végig ezt a szócsatát,és legbelül nagyon jól esett hogy így kiállt mellettem.
- Stella, hogy érzed magad? – nézett gyönyörű aranybarna szemeivel az enyémbe.
- Uhm…jól – hazudtam. Amúgy pocsékul voltam. A fejem majd szétrobbant, és úgy éreztem minden porcikám sajog.
- Mi történt vele Alec? – kérdezte óvatosan Alice. Ők is a kanapén ültek mint minden Cullen és némán hallgattak. Tudták hogy Alecnek igaza van, és ezért nem szóltak bele a vitájukba Edwarddal.
- Nem tudom, én csak rátaláltam, de valami nem stimmel…hiszen…én nem értem…ő – makogott. Edwardon látszott hogy nem ért semmit sem.
- De…meghalt, akkor most hogy hogy itt van? – kérdezte, miután kiolvasta Alec fejéből a válaszokat.
- Meghalt? – hördült fel most először Jasper.
- Igen, látom Alec gondolatain keresztül, de aztán felkelt.. – mondta Edward zavaros tekintettel,én meg nem értettem mi a francról beszélnek, hiszen hogy halhattam meg ha itt vagyok?
- Ezt mi is szeretnénk tudni – válaszolt a kimondatlan kérdésemre Ed.
- Na, jó. Először is megvizsgálom Stellát. Aztán majd megbeszéljük ezeket a dolgokat. – mondta végül Carlisle, és hozzám sétált.
- Alec, te maradj itt! – utasította, amikor követni kezdett minket.
- De én…
- Alec, kérlek – néztem rá, amikor tiltakozni akart.
- Rendben – egyezett bele majd megállt jó messze Cullenék-től, a szoba másik végébe. Carlisle ismét bevezetett a kis rendelőbe, ahol különböző műszerekkel vizsgált meg. Úgy mint legutóbb. Ami csak rosszabb lett az a fejfájás, és ezt el is mondtam neki. Azt mondta biztosan a sok stressztől van, így adott egy szem fájdalomcsillapítót, majd elvonult abba a kis szobába, és a vizsgálat eredményeit tanulmányozta. Addig én megpróbáltam ismét visszaemlékezni a történtekre, de ahogy elértem odáig hogy Chasel vagyok a házában és megitat velem valamit, a fejem ismét elkezd fájni, de borzasztóan.
- Stella, valami itt nincs rendben – jött be Carlisle, és a homlokát ráncolta.
- Mi a baj? – estem pánikba – Kevesebb időm van mint gondoltad? Meg fogok halni…most? – kérdeztem kissé hisztérikusan. Nem, még nem hallhatok meg, hiszen alig voltam Alecel. Ne…
- Nem, pont ellenkezőleg. A betegség a szervezetedből…teljesen eltűnt, mintha soha nem is lett volna. – mondta, én meg teljesen ledöbbentem.
- Hogy mi? – kérdeztem értetlenül.
- Nyoma sincs a ráknak. A szervezeted teljesen egészséges. – mondta én meg annyira megkönnyebbültem hogy a nyakába borultam.
- Nem fogok meghalni? - kérdeztem zokogva. Örömömben elsírtam magamat.
- Nem, a felvételek szerint, semmi bajod…de Stella, én ezt nem értem… - mondta és teljesen össze volt zavarodva, de engem egy csöppet sem érdekelt ez most. Csak az zakatolt a fejemben, hogy élni fogok, és együtt lehetek Alecel.
- Ne foglalkozz a részletekkel doki – nevettem fel, majd lepattantam a vizsgáló asztalról, és kirontva az ajtón a nappali felé rohantam. Odaérve, Alec felé futottam, aki automatikusan tárta szét a karjait, és én pont akkor ugrottam bele. Megpördült velem, én meg erősen a nyakába csimpaszkodtam.
- Hallottad? – kérdeztem szipogva, de azért nevetve.
- Igen – mondta mosolyogva.
- Ez…ez, én nem…istenem, annyira szeretlek – borultam a nyakába. Erősen magához szorított,és arcát a hajamba temette.
- Én is nagyon szeretlek, én Stellám – suttogta. Felnéztem rá. Ő is engem nézett. Lassan, két keze közé fogta az arcomat, és óvatosan megcsókolt. Annyira hiányzott már ez. Ahogy hideg ajkai egybeolvadnak az enyémekkel. Szorosan a nyaka köré fontam a karomat, és visszacsókoltam. Valaki hangosan megköszörülte a torkát, Emmett pedig alig bírta visszatartani a nevetését. Elpirultam, és arrébb húzódtam Alectől, aki ezen csak jót kuncogott.
- Mi is hallottuk amit Carlisle mondott….de ez hogy lehetséges? – kérdezte Alice.
- Nem tudom – mondta Carlisle, aki most lépett be a nappaliba. – Csak azt tudom, hogy Stellának az ég világon semmi baja nincs…csak van valami furcsa ebben az egészben. Egy ilyen komolyságú betegség, nem tűnik csak el úgy. – rázta a fejét.
- Hát…arra emlékszem hogy Chase megitatott velem valamit…nagyon rossz íze volt. Mint ..mint a vasnak, meg a sónak… - próbáltam visszaemlékezni, de nem sikerült.
- Mit itatott meg veled? – kérdezte Edward kíváncsian.
- Nem tudom… - a fejem kezdett ismét szétrobbanni.
- Mi történt akkor Stella? – faggatóztak tovább, nekem meg csak rosszabbodott a fejfájásom. Mintha mindenki egyszerre beszélne.
- Nem tudom….nem emlékszem…én…nem – fogtam meg a fejemet, és lecsúsztam a földre. Alec ijedten kapott utánam.
- Stella… - fogta meg a karomat, de én csak a fejemet fogtam, hátha akkor elmúlik. – Hagyjátok már békén! Nem emlékszik, nem hallottátok?! – dörrent rá a többiekre.
- De Alec, ha nem tudjuk mit itatott meg vele, veszélyes is lehet… - kezdett be Carlisle, de Alec belefojtotta a szót.
- Elég! – kiáltott fel, és felém fordult.
- Stella, minden rendben. Nem kell visszaemlékezned, nyugodj meg – mondta lágy kellemes, nyugtató hangon. Felnéztem rá. Arany szemében tiszta aggodalom égett. Csak bólogattam.
- Gyere, hazaviszlek. Ott nyugodtan pihenhetsz – mondta és felkanalazott a földről.
- De Alec… - kezdett volna tiltakozni Alice, de Edward közbeszólt.
- Alice, hagyd! Gondolom nem akarsz vak vagy süket lenni – figyelmeztette, mire Alice elhallgatott. Szótlanul nézték ahogy Alec kivisz a házból, és futva elindul velem Nagyihoz.
Az 2 könyvhöz az első komi!Megtiszteltetés!Nagyon jó lett...örülök hogy folytatod...Igen kissé zavaros..de majd minden kiderül majd ugyebár...Stella olyan Damon-os vámpír lett????remélem nem..de annak örülök hogy jól van.....na remélem folytatod majd..Pusz
VálaszTörlésUI:Nagyon coooolll
szia gratulálok ez fantasztikus stella meggyógyult
VálaszTörlésgratulálok
benne lennél esetleg 1 cserében
köszi
http://blackangelsecretlife.blogspot.com/
puszy
Szia!
VálaszTörlésVégre folytatás! :D
Nem első, de dobogós lettem! :D
Szóval a lényeg: nagyon tetszett, számomra kicsit zavaros, de remélem hamarosan minden kiderül! :D
Siess a folytatással!
Puszi! :)
ez ez ez olya naon naon jóóóó lettz!!!!! örülök h folytattad!:D JAj de cukik együtt!! ááá szeretem az ilyen storykat! remélem hamar öszzejön a 10! sziaszia! :D
VálaszTörlésImádom!!!
VálaszTörlésNagyon jó!kíváncsi vagyok ,hogy mi lett Stellából?!!!Nagyon aranyosak így együtt.Remélem ,hogy mindenki aktivizálja magát és gyorsan összegyűlik a 10 komi!!!
Puszy: Addison
ÁÁÁÁÁÁÁÁ Stella meggyógyult!!!!! :D :D :D
VálaszTörlésTiszta happy vagyok, csak derüljön már ki végre hogy mi lett vele!
Siess nagyooooooon!
Puszi
Dóri
wáááááá
VálaszTörlésméééég még akarok most! ilyen nincs nagyon jó lett. :) Alig várom hogy jöjjön a friss :D Siess vele :D
És Stella végre meggyógyult, és nem purcan ki. Most midnenki örül . :D
Szia húúú ez nagyon jó lett!! siess a kövivel puszi Rosalie
VálaszTörlésSzia!!!!
VálaszTörlésEz nagyon jó lett!!!!!
Várom a folytitt!!!!!!!!!
puszi Bella09
Halihó! x) Nagyon szupcsi lett a feji, várom már a következőt. :D Bár már semmi ötletem sincs, hogy mi fog történni, de majd meglátom... remélem.
VálaszTörlésPusszantás, Ame-chan
Hú már elég rég követem a blogod sorsát. De csak most szántam/vagyis most vettem erőt hogy blogokba kommenteket írjak eddig valahogy nem ment . Na mindegy nem beszélek ez esetben nem írok úgy mint Alekosz . Nagyon imádom.... kíváncsi vagyok mi lett Stellából ,de ugye semmi komoly? Vámpír vagy mi lett? Úristen én írtam a 10 komit tehát nemsokára friss .De nem zajgatlak tovább egy szóban mondom el .Imádom...szeretem .... várom már a frisst . Na jó ez egy szó de mit csináljak , hogyha nem tudok most leállni? Izgalommal várom a folytatást . By: KAth .
VálaszTörlésU.I Bocsánat , hogy egy egész könyvet írok lassan , de ezt teszi velem a történeted . Tehetséges vagy ezt mindenki megmondhatja. :):DXD