Feji :)

Hát, csak sikerült megírni a fejit, igaz kis késéssel, de itt van és rakom is fel. Remélem nem haragszotok nagyon Justin miatt csak most nálam is beütött a Bieber Fever, sorry :)De szerintem nem tart majd sokáig, és most ismételten utálni fogtok a végéért, de igyekszem a kövivel. Puszi nektek: Nica

4. fejezet

Szörnyeteg

-         Stella… - suttogta ijedten Justin, de én mintha meg sem hallottam volna. Amint a vére a számhoz ért, úgy éreztem még több kell. Aztán hirtelen nagy fájdalmat éreztem az ínyemben. Odakaptam, és felkiáltottam.

-         Ness! Mi van veled? Mit csinálsz? – próbálta lefejteni a kezemet a számról. De én tudtam hogy most baj fog történni. Éreztem hogy egy vadállat készül kitörni belőlem, aki Justin vérére szomjazik.

-         Sajnálom – suttogtam, a kezemmel a szám előtt.

-         De mit sajnálsz? – kérdezte zavarodottan, és aggodalmasan tekintett rám. Valahol mélyen bennem kiabált egy érzés hogy őt ne, hiszen ismerem. Hogy nem szabad megtennem, de annyira szomjas voltam. Éreztem ahogy a szemfogam megnő, készen arra hogy átszakítsa a vékony bőrt Justin nyakán.

-         Annyira sajnálom…de a nagyon éhes vagyok… - suttogtam tovább.

-         Itt egy csomó kaja, vagy elmegyünk valahova… - kezdett el gyorsan magyarázni. Hirtelen néztem fel rá. Valamit láthatott a szememben, mert ijedtében hátrahőkölt.

-         Stella,… a szemed… - suttogta rémülten, és tovább hátrált. Lassan kezdtem el felé lépkedni, tempómat az övéhez igazítva.

-         Stella, mi van veled? Mit akarsz csinálni? – egyre jobban félt és egyre gyorsabban hátrált, de beleütközött az ajtófélfába. Világosbarna szemei tágra nyíltak a félelemtől.

-         Nem tehetek róla, annyira finom…és édes…nem tudom irányítani – duruzsoltam. Magamra sem ismertem, ahogy egészen közel léptem hozzá. Már nem tudott hátrálni. Hallottam a szíve gyors dobolását, ahogy a vért pumpálja, és gyors légzését.

-         Stella, mi történt veled? Mit csinálsz? – kérdezte hangosabban, és megpróbált kitérni, de én megfogtam a karját, és olyan erősen rántottam meg, hogy a földre esett, felborítva ezzel egy széket.

-         A francba Stella, mégis mit művelsz!? – fogta meg a fejét ami az előbb nagyot koppant a földön. – Elment az eszed?

-         Ne haragudj – térdeltem le mellé, és egészen közel hajoltam a nyakához. Éreztem ahogy megmerevedik,és szaporán veszi a levegőt.

-         Hmm… - húztam végig az orromat a nyakán, amibe beleremegett,és ismét el akart húzódni, de én szorosan tartottam, és ráültem hogy ne tudjon mozdulni.

-         Stella, eressz el! Ez fáj – nyöszörögte, és megpróbálta kirántani a karját a szorításomból. Apró morgás hagyta el a számat, mire rémülten nézte az arcomat.

-         Úristen…az arcod…a fogad…mi vagy te? – suttogta halála várt arccal, de én csak ismét felé hajoltam. Az az illat, az édes illat…

-         Stella, ne, kérlek ne! Ne csináld ezt! – próbált szabadulni, de újonnan szerzett erőmmel szorosan fogtam. Hiába rángatózott, nem tudott szabadulni.

-         Stella, hiszen ismersz, tudod ki vagyok… én vagyok az Justin! Kérlek Stella, tudom hogy ez nem te vagy – könyörgött és minden erejét bevetve próbált kiszabadulni, de hiába. Nagyon erős voltam. Még sosem éreztem magamat ilyen erősnek.

-         Stella…mi történt veled? – kérdezte egészen halkan, miközben befejezte a kapálózást. Ránéztem az arcára, és mintha egy kicsit kitisztult volna a fejem. A szemében könnyek csillogtak, amitől csak jobban undorodtam magamtól. Abbahagyta a küzdést, feladta, legyőzötten feküdt alattam, miközben én kétoldalt lefogtam a kezeit.

-         Justin… - suttogtam, és egy pillanatra visszanyertem önmagam felett az irányítást. Egy pillanatra felszállt a köd.

-         Stella, te vagy az …? - nézett a szemembe.

-         Nem tudom irányítani… - nyögtem, és éreztem hogy a vadállat kezdi visszavenni az irányítást.  – Sajnálom…- -nyöszörögtem, és éreztem hogy a szemembe könnyek gyűlnek. – Nem tudom mi történik velem…

-         Ness, ne add fel, hallod!? Küzdj ellene! – kérlelt, de éreztem hogy a fogaim ismét megnőnek, és láttam hogy Justin arcára visszatér a rettegés, így tudtam, ismét elveszítettem az irányítást. A vadállat érezte az édes illatot, ami körüllengte, és kívántam, nagyon. Szükségem volt rá.

-         Annyira sajnálom – suttogtam, és a fogaimat a torkába mélyesztettem. Hegyes fogaim nagyon könnyen átszakították a nyakán a bőrt. Akár kés a vajon.

-         Ááá – kiáltott fel fájdalmában, és próbált szabadulni, de én csak erősebben szorítottam. Éreztem ahogy  a vére átáramlik belém, éreztem azt az édes ízt. Annyira finom volt, több kellett. Jobban szorítottam a földhöz, és egyre mohóbban szívtam. Az egész teste rángatózott, ahogy próbált kiszabadulni. A fejét is próbálta elfordítani, de így a fogaim csak jobban a torkába mélyedtek.  A vére végigfolyt a nyakán, vörösesre színezve néhol sötétszőke haját, majd a padlóra folyt. Aztán a kiáltozás lassan abbamaradt, és már nem is kapálózott annyira. A teste elernyedt, és éreztem hogy a kezeit sem próbálja már kiszabadítani. Helyette, megfogta vele az enyémet és megszorította, nagyon gyengén. Gyengén de mégis érezhetően. Az érintése meleg volt, de már korán sem annyira mint korábban.

-         Ness…ne… - suttogta halkan, fájdalmasan, de én mégis meghallottam, és ez elég volt ahhoz hogy a szemem elől eloszoljon a köd. Hirtelen szakadtam el Justintól,és ugrottam hátra. A kezemet a számra tapasztottam, és ijedten meredtem az előttem fekvő mozdulatlan fiúra. A keze ahogy elengedtem, esetlenül hullott a teste mellé, és nem mozdult…